1. nap – A felismerés

1. nap – A felismerés

Első körben köszönöm mindenkinek, aki írt. Főként privát kaptam sok mindent, próbálom összerakni. Amit ígértem, azon átvergődtem magam ezen és próbáltam – tekintve, hogy sok kolléga munkája fekszik benne – egy rendkívül visszafogott, szerény és alázatos véleményt megfogalmazni: Ezzel szart sem érek. Na ennyire sikerült, pedig próbáltam. És őszintén szólva ők is, csak volt egy csomó elrejtett akna, ami kiverte a biztosítékot.

Nem fogom részletesen elemezni, mert nekem zsákutca. Amikor egy ajánlás úgy kezdődik, hogy „Tekintettel e betegségek nagy mortalitására, az akut esemény lezajlása után visszamaradó tartós vagy végleges egészségkárosodásra, életminőség-csökkenésre, valamint arra a tényre, hogy a kardio- és cerebrovaszkuláris betegségek egy részének oki kezelése teljes körűen napjainkban sem ismert, a rizikófaktorok felderítése és kezelése alapvető feladat.”, akkor annak olvasását legkésőbb ennél a mondatnál be kell fejezni. Esetünkben ezt talán a harmadik bekezdés lehet. Lefordítom: mivel nagyon gáz, ha valakinek egy akut roham miatt maradandó károsodása lesz és ennél is nagyobb probléma, hogy a betegségeket oki alapon nem tudjuk megszüntetni, így kezeljük (azaz nem megszüntetjük!) a magasvérnyomást, hogy az emberek ne dögöljenek bele. Bakker, marad a gyógyszer…?

Aztán jön, hogy mi minden állhat kapcsolatban a magasvérnyomás-betegséggel, elmagyarázzák hogyan kell mérni, mik a normál értékek, szóval minden részletesen körül van írva. Majd úgy a 6.2 pontban végre van olyan dolog, ami engem is érdekelt: 6.2 A HYPERTONIABETEGSÉG NEM GYÓGYSZERES KEZELÉSE cím alatt. Felsorolnak néhány érdekes dolgot, amit persze már mindenki tud, pl. a sófogyasztás, ami nem tűnik elsőre olyan hihetetlennek, bár fura, hogy az amerikaiak 1,5 g napi maximális sóbevitelt javasolnak, mi meg 6 g-ot. Na jó, ha kemények vagyunk 4-et. Most ez vagy azért van, mert ők ilyen sótlanok, vagy mi vagyunk úgy vele, hogy a hülye magyar úgyis mindent sóval eszik. Ok, só felírva, menjünk tovább.

Az egészséges étrend többször is szerepel, bár, hogy pontosan mi az, az nem. Úgyhogy ezt fel sem írtam, találok majd mást. Kár érte, ez plusz pontot ért volna. A dohányzás nem érint (tényleg a füves cigivel most mi a helyzet Gabi?), a 79 kilóm elmegy, viszont megnyugtató, hogy a régi kávé-elméletem még áll: „A koffein eseti fogyasztása elsődlegesen szívfrekvenciát növeli, a vérnyomást akutan csak nagy adag fogyasztása emeli. Rendszeres alkalmazása (kb. azonos mennyiség, frekvencia, napszak) a vérnyomásra már nincs szignifikáns hatással.” Szóval lehet a hat kávé nem, de a három belefér. Legfeljebb kicsit gyorsabban ver a szívem és nem alszom el az M3-on. Mivel a vonatkozó tankönyvek szerint látens alkoholista vagyok (az absztinencia nálam azt jelenti, hogy alvás közben nem iszom), azaz a napi egy pohár borral már kvalifikálom magam, az ide vonatkozó részt megnéztem: 20-30 g alatt kell maradni. Ettől messze vagyok, Ok, pipa.

A fizikai aktivitást egy az egyben ki tudom húzni, a méréseim alapján a fizikai állapotom a magyar átlag felső 10%-ban van, tehát ez sem lehet oka a vérnyomás emelkedett értékeinek. Ehhez jelenleg 5 perc 10 mp-es kilométereket tudok futni hosszú távon is. Szóval pipa.

És innentől jött a hideg zuhany, mert bár most már szinte profi vagyok a monoterápiákban és a különböző kombinációkban, ez éppen nem érdekelt. Persze azért végig szenvedtem rajta magam, de amikor az jött, hogy egyébként mellékhatásként lábgörcsöt, kimerültséget és merevedési problémát észlelhetek, nagyon gyorsan megerősödött bennem az elhatározás a gyógyszer-mentes megoldás mellett. Aztán elképzeltem, hogy Magyarországon 3,482,000 hipertóniás beteg van, aminek több mint a fele, azaz 1,800,000 férfi áll kezelés alatt. Szóval így nem tudom mi lesz a CSOK-kal…

A végén az maradt, hogy az irányelvek alapján egyek kevesebb sót és vessem magam alá monoterápiának (egy gyógyszerből állna a kezelésem). Persze mindenhol leírják a folyamatot, aminek jelenleg az elején tartok: egy gyógyszer -> dózis emelés -> elégtelenség esetén: két gyógyszer -> dózis emelés -> elégtelenség esetén: három gyógyszer… és akkor eszembe jutott a régi vicc, amikor 10 icipici gumimaci megy a sivatagban…
Az egész munka nagyon klassz, tele van tudománnyal és ez alapján lehet tünetileg kezelni-kezelgetni a magasvérnyomással küzdő embereket (akik mellesleg a tanulmány szerint lusták, nem hajlandóak szedni a gyógyszert és visszajárni ellenőrzésekre) egészen addig, míg végül aztán csak belehalnak valami keringési probléma okozta nagyobb galibába.

Jár a pohár bor. Viszont! Nem idézném, de kaptam érdekes megközelítéseket is, melyek mindegyikére nyitott vagyok. Elsőként mégis azt gondoltam, hogy lefektetem mi az, amiből hajlandó vagyok engedni és mi az, amihez ragaszkodom:
- Kell egy holter. Ez biztos. 
- Kipróbálom a sómentességet, bár nem hiszek benne, mert a vese a sótól könnyen megszabadul (így is mérjük a sóbevitelt). Meglátjuk, mire megyek napi 1,5 g sóval;
- Heti egyszeri alkalomra korlátozom a húsfogyasztást, de nem mondok le róla, mert csak.
- Marad a pohár bor és a napi 3 kávé (ez utóbbi létfontosságú nekem).
- A testsúlyomat 80 kg alatt tartom és naponta 2 literre viszem fel a vízfogyasztásomat. Ok, Sanyi, mondjuk erre kérek két hetet.
- A stressz valószínűleg marad, de másnál is, tehát ez kötelező elem, nem vonulok kolostorba.
- Az alvást megpróbálom 6 óráig elvinni, lépésekben.
- Bevezetem a lenmagot és a dió fogyasztását, megpróbálok beszerezni hibiszkusz teát és megnézem, hogy több N-forráshoz hogy tudok hozzájutni (erről később).
- A többi felajánlott segítséget mind kipróbálom, ha megy, részletesen beszámolok róla.
- És minden olyan fényképet törlök, ami emeli a vérnyomást. Tényleg. Ez volt az utolsó…

És mert mostanra ilyen okos lettem, a cél inkább 120/80.