Ugrás a tartalomra
x

Ha az őrültség kontrolt veszít

Miért lett vége? Ezzel még tartozom. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan, akik nem szóltak hozzá, hiányolni fogják. Éva sem volt igazán jelen, nem is gondoltam, hogy olvassa. És bár az ebédet lemondtam (csak kellett a szlovák megoldás - köszönöm Attilának a fuvart), örülök, hogy valamit én is adhatok vissza a segítségből, amit az elmúlt években tőle (is) kaptam. Tényleg meglepett.

Márciusban olvastam egy Novák Hunor cikket. Elémkerült, átfutottam, megdöbbentem. Geréb Ágnesről szólt. Nem voltam soha terhes (terhelt meg születésemtől fogva vagyok amúgy is), soha sem tudnék állást foglalni a kérdésben attól függetlenül, hogy van véleményem a témáról. Ami meglepett az nem a stílus volt, hanem a mondanivaló. Illetve egészen pontosan annak teljes hiánya. Úgy éreztem, hogy a jogos/túlzó kritikán túl nincs semmi mondanivaló a betűk mögött. Nincs konklúzió, elveszett az üzenet. Az jutott eszembe, hogy l’art pour l’art csesztetés a cél. Rossz érzésem támadt.

Fogtam magam – és bár nem szoktam ilyet csinálni – átnéztem az elmúlt 13 hónapban közzétett szösszeneteket és megdöbbentem azon, ahogy a per során, nagyjából 2019. januártól kezdett háttérbe szorulni a mondanivaló és látszólag más célom sem volt, mint beleszállni másokba. Két lábbal, stopplival előre szinte élvezve, ahogy a sípcsont hártyáját szétszaggatják a tüskék. Hiába gondolom, hogy továbbra is védhetetlenek az ott kritizált folyamatok, néhány hónap alatt szem elől tévesztettem a célt és a különböző erőfeszítéseimet kísérő belső feszültséget így próbáltam levezetni. Ez már nem volt sem elegánsan humoros, sem a cél szempontjából elfogadható számomra. Úgy éreztem, hogy addig jó, amíg ezzel saját magam szembesítem magam.

Próbáltam keresni az okokat és rá kellett jönnöm, hogy nincs kivel vitázni. És nincs megfelelő tér a gondolatok ütköztetésére. Amíg az emberek 3 szavas üzenetek alapján vásárolnak termékeket és a gyártók nincsenek rászorítva arra, hogy megvédjék igazukat, gazdasági irracionalitás azt várni, hogy nyíltan, szakmai érvek mentén, ugyanakkor a nagy nyilvánosság számára érthető módon vegyenek részt egy ilyen folyamatban. Amíg fogy a termék és nincs komoly gazdasági/jogi nyomás, addig marad a status quo. Akik viszont itt olvasnak, azok jelentős részét már nem kell meggyőzni. Okafogyottá vált a tevékenység. Rossz szájízzel kapcsoltam le az oldalt, benne volt a felismerés, az önkritika és némi szomorúság.

Tegnap egy beszélgetés során értesültem róla, hogy egy jelentős létszámú mikrobiom-donor csoport segíti a Heim Pál kórházban C. difficile-vel fertőzött gyermekek gyógyulását. És a legtöbbjük jelenleg a Major tagja. A megfelelő szemlélet, az alapanyag, az étkezésük és az életformájuk, melyhez a Major hozzájárult, most már másokat is segít. Ez az igazi sikerélmény.

Az Őrült Hegyidoktor nincs többé, de a munkát egy új formában, új névvel folytatjuk. Minden építkezés rombolással kezdődik. Nincs kivétel...

Hungarian